Az Omega hatodik nagylemezéről a címadó dal lett a legnagyobb sláger. Három teljes percig tartó szintetizátorszólója a példaképül, mintául szolgáló külföldi nagy billentyűsöket (Emerson, Wakeman) utánozza, de dallamvilága szerintem messze mögöttük marad, és mivel a szintetizátor újdonságértéke a múlté, a mai fül számára már kevéssé élvezhető.

A lemez dalai összességében nem valami érdekesek az én ízlésemnek, de egy-két dolog miatt mégse hagy teljesen hidegen. Az Addig élj című szám értéke számomra az, hogy Kóbor mostanában is élőben szokta énekelni. A lemezt eredetileg (az újrakiadások előtt) záró dal, a Huszadik századi városlakó pedig kifejezetten hatásosan ér véget, tetszik, hogy a lemezt így zárják.

A lemezről meghallgatásra A bűvész című dalt ajánlom a szövege miatt. Kíváncsi lennék, hogy az akkori hallgató kire asszociált róla.

A másik a Mozgó világ, ami szerintem egy jól megírt nóta.

A harmadik pedig a Tűzvihar, ami egy jó hangulatú rockszám.