Koncz Zsuzsa negyedik lemezének több dalszövege is veszteségről, távozásról, céltalanságról szól. Ilyen a lemezt nyitó Vándorének is. A dal érzelmi hatását fokozzák az ambiciózus hangszerelés szimfonikus színfoltjai; és ez megint egy olyan lemez, aminek van nyitó- és záródala, valamint középpontja, s ezzel valamiféle íve, ami nekem mindig nagyon tetszik.

 De amikor komikusabb, vagy erotikus témájú a dal, Koncz ezeket a hangulatokat azzal is megmutatja, hogy teljesen más stílusban énekel, mint például a Szentiván című dalban, a politikus Kelepcében, vagy a profetikus Telefonban (hallgassátok csak meg, minden sora százszorosan igaz ma is):

 A lemez irodalmi kötődései (József Attila, Magister Martinus, Mikhail Bulgakov) előrevetítik azt az időt, amikor Bródy "letiltása" miatt a Koncz-lemezeken csupa versmegzenésítés jelent meg.

 A lemez legszebb dala azonban a Szörényi Leventével énekelt csodálatos ívű duett, az Elmúlt egy év. Így az év vége felé különösen is alkalomhoz illő!