Az Illés "legendás" felálllásának utolsó olyan lemeze, amelyen új dalok szerepelnek. Szokás szerint sok a többé vagy kevésbé leplezett politikai-társadalmi kommentár, ezek közül a dalok közül talán a Jelbeszéd a legjobb. A Virágénekben megint visszatér a virágmotívum és vele a pusztító szerelmi vágy vershelyzete. A Tanárnő szokatlan ritmusú gitárriffje jó lenne, ha nem iszonyat pontatlanul lenne eljátszva.
Meghallgatásra ajánlom a hihetetlen jó hangulatú Good Bye Londont:
A különös harmóniákat és ritmusokat alkalmazó záródalt:
És az Illés szokott stílusától elragaszkadó, magával ragadóan rockos kislemezdalt, a Szoríts erősent:
