A Fonográf második lemezének borítója egy Rejtő Jenő témájú konceptlemezt ígér, de ennek a szerintem fantörpikus elképzelésnek még a hozzávetőleges megvalósítására is legalább az R-GO együttes 1982-es megalapításáig kell várnunk.

A nyitódal rögtön első sorában világossá teszi, hogy itt valami egészen másról van szó, hiszen az ő Wágner uruknak "szakálla sincs, és nem is olyan öreg", viszont egyértelműen egy olyan személy, aki nagyon nem akar haladni a korral, hiába énekelnek róla átütően jó vokálok:

A Rám vár az élet refrénjét egyszerűen nem lehet nem velük énekelni:

A lemez ívét záró Álmodunk és ébredünk filozofikus dal próbál lenni. Hogy ez szövegileg sikerül-e, nem tudom megítélni, de kétségkívül hatásos nagyszabású zenei eszközökkel operál. Szinte az egész dalt el tudnám képzelni szimfonikus zenekarra hangszerelve (nem csak az üstdobos részeket!)