Miután a Jelbeszéd lemezt betiltották, a Fonográf gyorsan újat írt Koncz Zsuzsának. A lemezt meghallgatva úgy tűnik, mintha a gondolatmenetük az lett volna, hogy "akkor írjunk neki gyerekdalokat, azt már csak nem tiltják be. Úgyis már írtunk egy lemezt tavaly a Halász Jutkának". Szóval ezen a lemezen, ahogy a cím is jelzi, a mondanivaló szándékosan kicsit gyerekes köntösbe van öltöztetve zeneileg és szövegileg is. Erre jó példa A város című dal, amely (szerintem) arról szól, hogy a világ, amelyben élünk, ugyanannyira érthetetlen és abszurd, mint a gyermeki képzelet szüleményeként létrejövő fantáziavilágok. Nem gyerekdalokról van tehát szó; van itt azért minden a groupie-rocksztár szerelemtől (Csillagkaland) a kukkoló szomszédnénin át (Aranka néni) a lecsúszott alkoholista mutatványosig (Frédi King). A lemez kompozícióját pedig szerintem gyönyörűen megadja, hogy az utolsó előtti számban zeneileg is kihangsúlyozott helyen hangzik el a mondat: "én érzem, hogy megtalálom azt, amiért felnőtt lettem én".

Az első dal, ami nekem nagyon tetszett a lemezről, egyszerűen csak a zenéje miatt, a Talán egy szép napon.

A Láttál-e farkas már éppen egy kicsit unalmas kezd lenni, amikor a refrén hirtelen pofon vág két hihetetlen jó hangszerelési ötlettel.

A Mire vársz kedvesem pedig hihetetlen jó akkordokat és építkezést használ! Világszínvonalúan jól megírt dal.