A Fonográf második lemezének borítója egy Rejtő Jenő témájú konceptlemezt ígér, de ennek a szerintem fantörpikus elképzelésnek még a hozzávetőleges megvalósítására is legalább az R-GO együttes 1982-es megalapításáig kell várnunk.

A nyitódal rögtön első sorában világossá teszi, hogy itt valami egészen másról van szó, hiszen az ő Wágner uruknak "szakálla sincs, és nem is olyan öreg", viszont egyértelműen egy olyan személy, aki nagyon nem akar haladni a korral, hiába énekelnek róla átütően jó vokálok:

A Rám vár az élet refrénjét egyszerűen nem lehet nem velük énekelni:

A lemez ívét záró Álmodunk és ébredünk filozofikus dal próbál lenni. Hogy ez szövegileg sikerül-e, nem tudom megítélni, de kétségkívül hatásos nagyszabású zenei eszközökkel operál. Szinte az egész dalt el tudnám képzelni szimfonikus zenekarra hangszerelve (nem csak az üstdobos részeket!)

A rockos vonal felől az LGT a negyedik lemezén egy kicsit a funky elemek felé mozdult el. Ebben az irányváltásban talán szerepet játszhatott a tagcsere is, a disszidált gitáros, Barta Tamás helyére a Generál együttesből Karácsony János érkezett. A dalszövegekben érdekes megfigyelni, hogy a legtöbb dal magáról a zenéről szól vagy valamilyen módon utal rá. De visszaköszön a korai lemezek kísérletező kedve is: a nyitó számban mindenféle zajzenei elemek és szabad improvizáció található, és más dalokban is itt-ott furcsa ütőhangszerek szólalnak meg (de mi az a csontzongora?).

Folytatódik a slágergyártás is: a Szólj rám, ha hangosan énekelek című dalt később Kovács Kati és Hevesi Tamás is lemezre énekelte. A Neked írom a dalt és különösen az Álomarcú lány egyszerűen gyönyörű dalok, megérdemelték a népszerűséget.

A kedvencem pedig e lemezről az Elfelejtett szó! Egy barátommal nagyon szeretjük együtt énekelni az LGT-nek ezeket a pörgős funkys dalait.

Miután a Jelbeszéd lemezt betiltották, a Fonográf gyorsan újat írt Koncz Zsuzsának. A lemezt meghallgatva úgy tűnik, mintha a gondolatmenetük az lett volna, hogy "akkor írjunk neki gyerekdalokat, azt már csak nem tiltják be. Úgyis már írtunk egy lemezt tavaly a Halász Jutkának". Szóval ezen a lemezen, ahogy a cím is jelzi, a mondanivaló szándékosan kicsit gyerekes köntösbe van öltöztetve zeneileg és szövegileg is. Erre jó példa A város című dal, amely (szerintem) arról szól, hogy a világ, amelyben élünk, ugyanannyira érthetetlen és abszurd, mint a gyermeki képzelet szüleményeként létrejövő fantáziavilágok. Nem gyerekdalokról van tehát szó; van itt azért minden a groupie-rocksztár szerelemtől (Csillagkaland) a kukkoló szomszédnénin át (Aranka néni) a lecsúszott alkoholista mutatványosig (Frédi King). A lemez kompozícióját pedig szerintem gyönyörűen megadja, hogy az utolsó előtti számban zeneileg is kihangsúlyozott helyen hangzik el a mondat: "én érzem, hogy megtalálom azt, amiért felnőtt lettem én".

Az első dal, ami nekem nagyon tetszett a lemezről, egyszerűen csak a zenéje miatt, a Talán egy szép napon.

A Láttál-e farkas már éppen egy kicsit unalmas kezd lenni, amikor a refrén hirtelen pofon vág két hihetetlen jó hangszerelési ötlettel.

A Mire vársz kedvesem pedig hihetetlen jó akkordokat és építkezést használ! Világszínvonalúan jól megírt dal.