Az Omega úgynevezett űrrock korszakát az Időrabló lemez nyitotta meg. Szerintem egy meglehetősen ütős anyag, sokféle karakteres hangulat jelenik meg rajta, és egyik sincs túlhangsúlyozva, így emlékezetesebbnél emlékezetesebb dalok sorakoznak egymás után. A hangszerelés egyébként nem változik lényegesen a korábbi lemezekhez képest, mert volt itt már mindenféle szintiputtyogtatás eddig is.

Három dalt emelnék ki a lemezről. Az első a nyitódal, ami talán a zenekar koncerten legtöbbet játszott szerzeményei egyikévé nőtte ki magát. (Ezen a felvételen azért szakad meg hirtelen, mert a lemezen egy összefüggő kompozíciót alkot a következő két dallal.)

A második A névtelen utazó, ami egyszerűen egy jó kis húzós nóta!

A harmadik pedig a Nélküled, aminek szerintem a szövege egészen költői, de mégis a különleges hangulatot árasztó/alátámasztó zenével szoros szimbiózisban tudja átadni a teljes üzenetet.