1976-ban az LGT újít, dupla lemezt csinál. A lemez első három oldala új dalokat tartalmaz, míg a negyedik oldal egy érdekes koncepcióval a koncertek hangulatát próbálja megidézni (hogy valódi, vagy kamu élő felvételekkel, az lényegtelen), ezen korábbi dalokat játszanak, illetve néha el se játsszák, csak jamelnek rá.

A zenekar négy tagjához kapcsolódóan szeretnék kiemelni egy-egy dalt. Karácsony Jánost a jellegzetes és felismerhető stílusa után a "melankólikus funky dalszerző" címmel tudnám illetni: négyeshangzatos, már-már jazzes akkordmenetek és halkszavú, elmélkedő dalszövegek jellemzik a dalait. Ezen a lemezen a Rajongás és a Rohanj hozzám ékes példák erre:

A Valamit mindig valamiért című dal zeneszerzőjeként Somló Tamás van feltüntetve, és hasonlóan a szintén tőle származó Álomarcú lányhoz, itt is meglepő harmóniaváltásokkal cáfol rá a zenei tudásában kételkedőkre. A dalt záró instrumentális rész pedig egyértelműen Mike Oldfieldet idézve hozza be az újabb és újabb hangszereket, végül a csőharangot.

Presser Gábortól a Várlak számomra kuriózum, mert ebben a dalban szerintem is jól énekel.

Végül álljon itt a CD kiadásról lemaradt instrumentális szám, Laux József ütőhangszeres szólója: