Miközben Koncz verslemezei átütő sikert arattak és új közönségekhez juttatták el mind a popzenét, mint a költészetet, a Bródy-szöveges irányt ezen a lemezen kicsit fáradtabbnak és egyre önismétlőbbnek érzem. Emellett a lemezen megjelenik egy olyan hangzás, ami kifejezetten rosszul öregedett, ez pedig a vonósszinti, a "string machine". Több dalnak is szerencsétlenül vendéglátós, lakodalmas hangulatot kölcsönöz.

Két dal tetszett meg erről a lemezről, a Nem lehetek azonos a hangzása miatt - jók azok a fúvósok:

A másik a Száz év, mert érdekelne, hogy hogyan jutott Bródy eszébe, és kire utal a "Mars alkirály" nevű szereplő.