Valaki mondja meg, mit szívtak a Fonográf tagjai, amikor úgy döntöttek, hogy egy teljes lemez erejéig összeházasítják a country műfaját az űrrockkal! Mert azt sejtem, hogy az alakulásukkor az első volt inkább a levegőben, néhány évvel később meg a második (ahogy ezt az Omega irányváltása is mutatja), de hát ez még nem teszi magától értetődővé, hogy - a címadó szerzeményben - egy dalon belül szerepeltessük az édesded mandolint a pszichedélia nagykönyve szerint szénné effektezett férfikórussal, és a "téridőn átszelő hullámokat" a "vándorlegénnyel".

Tessék hallgatni inkább a szimfonikus bevezetőt és az utána következő remek húzású dalt kiváló instrumentális betétekkel. Én meg megyek és olvasok egy kis Galaktikát.