Koncz Zsuzsa karrierje 16 éves korában kezdődött, az 1962-es Ki mit tud? második helyezettje volt. Első nagylemezét számtalan kislemez előzte meg, és szerepelt az Ezek a fiatalokban is.

A lemezt egy furcsa kettősség jellemzi. Egyrészt már megjelenik a lemezen kialakulóban lévő saját, egyéni hangja, leginkább a Szörényi-Bródy szerzőpáros tollából származó dalokban. A lemez másik felét azonban a korszak táncdalszerzőinek szerzeményei képezik, amelyek profi megvalósítású, de teljességgel felejthető dalok - nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy a mai "tehetségkutató" műsorokból kikerülő énekesekre lecsap a Presser, Rakonczai, Szabó Zé nevekkel fényjelzett dalgyár, és profin megcsinált tucatdalokkal a felejtésbe írja őket. Hajlamos vagyok úgy látni, hogy Koncz Zsuzsa a mindmáig tartó karrierjét nagy részben köszönheti annak, hogy következő lemezétől fogva több, mint tíz évig csak az Illés-együttes, később a Fonográf dalszerző gárdájával dolgozott.

A lemez címadó, nyitó daláról szeretnék a leginkább külön beszélni. Briliáns ötlettel Illés és Bródy egy olyan programdalt írtak, amely meghatározza a beat-énekesnő világlátását ("Volt egyszer egy lány, aki nem volt elégedett..."), visszaemlékezik karrierjének kezdetére ("egyszer ráesett egy fénysugár"), és sikeresen meggyőzi a hallgatót, hogy a művész teljes munkásságának van egy központi üzenete vagy vezérfonala, azáltal, hogy a tetőponton utalásokat tesz korábbi sikeres dalaira és a lemez kulcsdalaira is. A dal mondanivalóját a diadalmas, egyre feljebb és feljebb moduláló, szimfonikusokkal megtámogatott zenei kíséret tökéletesen támogatja meg.

(Ezeket a lélekemelő modulációkat egyébként egy az egyben ugyanígy használja a Színes ceruzák is. Szörényi meg remélem földhöz verte a fenekét örömében, hogy 24 éves beatzenész létére szimfonikusokra írhat.)

A lemezt pedig az előző Illés-lemeznél már említett Régi dal zárja, amelynek Koncz előadása inkább a pajkosan erotikus, mint a tragikus felhangjait domborítja ki. A bulis fúvós hangszerelés igazi lemezzáró hangulatot teremt, az utolsó sorokat ("szegény leány, nem tudja még, mi vár reá") pedig sikerült úgy újrahasznosítani, hogy közvetlenül válaszoljanak a nyitódalra, és ilyen módon keretbe foglalják a lemezt. A keretes szerkezet mindig jó!

"És a lány azóta színpadon áll", most legközelebb március 11-én a Sportarénában.