Az Illés-együttes második nagylemeze tulajdonképpen egy válogatás az addig megjelent kislemezek dalaiból, néhány új szerzeménnyel. Attól félve kezdtem el hallgatni, hogy emiatt túlságosan összecsapottnak fog tűnni, és nehéz lesz fenntartanom az érdeklődésemet. Nagy meglepetésemre a lemez számai között rádióműsorszerű átvezető beszélgetések hallhatók. A zenekarral Keresztes Tibor "Cintula", az ország első lemezlovasainak egyike beszélget, és ezek a beszélgetések, bár erősen megírtnak és erőltetettnek hangzanak, mégis sikeresen foglalják keretbe a lemezt és adnak neki ívet. Összefüggéstelen dalcsokor helyett így tulajdonképpen az első magyar konceptlemez született meg. Az átkötő szövegekben elhangzik néhány anekdota és fontos momentum a zenekar korai történetéből, és egyes dalok, így a címadó dal is ebbe a történetbe vannak illesztve.

Zeneileg a második lemez sokkal érettebb dalszerzésről tesz tanúságot. Ezt azért nem illusztrálnám konkrét dalokkal, mert az egész lemez keltette bennem ezt a benyomást. Amit inkább kiemelnék, az a dalszövegek kifinomulása. Míg az első lemezen, ha volt is a daloknak üzenete, az primitívebb volt és általában eléggé kiszúrta az ember szemét (pl. Szőke Anni balladája); ez a lemez már jó pár számmal gondolkodásra készteti a hallgatót, és sikeresen odaszúr egy-kettőt a rezsimnek is. Máig sem tudjuk biztosan, hogy kinek szól, kit küld el a fenébe a Ne gondold; de azt viszont igen, hogy mire gondolt mindenki, amikor azt a sort hallgatta az Amikor én még kissrác voltamban, hogy "Elvisznek engemet rosszarcú emberek". És ehhez hasonló egy-két soros utalásokból nem egy van a lemezen. ("Mindent elhiszel, bármit mondanak" - Nézz rám)

Ha csak egy dalt ajánlhatok erről a lemezről, akkor az mégis a Little Richard. Ez a dal versenyzik a Hungária Csavard fel a szőnyeget című dalával az első magyar rock and roll dal megtisztelő címéért, és szerintem piszok jó. Érdemes élő verziókat is keresgetni belőle.

Ami viszont engem a legjobban szíven ütött, az a lemez későbbi kiadásaira felkerült bónusz kislemezdalok közül kettő. Az egyik a Kis virág, amelyben a később a Koncz Zsuzsa féle Valahol egy lányban visszatérő, és szintén gyakran a szovjet hatalom metaforájának tekintett "erőszakos udvarló" motívumot lelhetjük fel.

Ennél is durvább hatással volt rám a Régi dal, ami amellett, hogy szintén előrevetíti egy későbbi Koncz-dal alapötletét (Mama, kérlek), óriási kontraszttal ezt a már alapból is nagyon disszonáns, tragi-erotikus témát és pajkos zenei aláfestését háborús képekkel, hangokkal ötvözi, sőt az audio-montázsba még bedobja egy másik daluk részletét is, hogy biztosan elbizonytalanodjunk.