2017. február 15. 01:36 - marczellm

Koncz Zsuzsa - Szerelem (1970)

A cím nem véletlen, az album központi témáját jelöli ki. (Az viszont véletlen, hogy épp Valentin-napon hallgattam! Becsszó.) Annál meglepőbb, mikor kiderül, hogy az egész lemezen tulajdonképpen egyetlen valódi szerelmes dal van csak, amelyet "küldeni" lehet az ember párjának a rádióban, vagy lejátszani neki egy romantikus pillanatban: az Amikor. Koncz Zsuzsával duettet énekel a férje, Boldizsár Miklós drámaíró, akivel ebben az évben házasodtak össze, és aki később az István, a király alapjául szolgáló drámát írta. Nagyon kellemes dal, engem az első akkordokkal megvett.

A lemez többi dala a férfi és nő kapcsolatának különféle konfliktusos mozzanataival foglalkozik.

  • Valaki mondta: szerelem, mint lázadás a szülők, a társadalmi elvárások ellen.
  • Korai még: egy erőszakos udvarló elutasítása (de nem végleg!)
  • Te voltál: a nő akarata ellenére a férfi a bűn jövedelmező útjára lép (és egy mögöttes értelmű mondat: "Te voltál, ki állandóan félelemben él").
  • Elszállt a nyár, André, je t'aime és Miért hagytuk: visszatekintés a szakítás után.
  • A Nem vagyunk egyformák az új szerető régi szeretőjét küldi el diszkréten a fenébe.

És van itt még két dal, amelyek remekül szemléltetik, hogy miért szeretem én is, mint sokan, a régi popzenét sokkal jobban, mint a mostanit. A most népszerű zenékből (think Petőfi Rádió) ugyanis nekem nagyon hiányzik egyrészt a mondanivaló, másrészt a szívből jövő humor. Mert keserédes szójátékokból, jópofán meghökkentő megfogalmazásokból ("céltalan félötök haza") nincs hiány, de amit meghökkentően fogalmaznak meg, az általában a saját érzéseik, és abból is csak a szexszel kapcsolatosak; igazi tartalmat, az érzéseiken túlmutató mondanivalót soha nem találtam mögötte. Csak magukról beszélnek, és erre én olyan magasról tojok, hogy el sem találom. És ha a szöveg humoros is próbál lenni, abban a zene nem támasztja alá.

Ezzel szemben itt van mondjuk a Barbara című dal, aminek már a zenéje tele szájjal röhög, a szövege egy kabaréba illő helyzetkomikumot hoz létre, pajkos végkifejletével kapcsolódik a lemez témájához, és ugyanakkor görbe tükröt tart a tervgazdálkodás elé, amennyiben a dalbeli közösség nemi életét rendeletekkel kormányozzák.

Vagy itt van az Én nem tudtam azt, kérem, amelyet nem is értek, hogy ment át a cenzúrán, amikor ilyen sorok vannak benne, hogy "addig jár a korsó, amíg el nem lopják", meg "jól eltitkolták, hogy a világon a legszebb hely Magyarország". És azt is megemlíteném, hogy Koncz a rendes hangján kívül legalább három másik hangon énekel egyetlen lemezen belül, amikor a mai sztárocskák többségének egy hangja van, vagy még annyi sincs.

A Visz a vonat a Doors zenekart juttatja eszembe, jó kis orgonaszóló van benne.

És még egy izgalmas véletlen: teljesen véletlenül éppen éjfélkor értem a lemez utolsó dalához, az Éjféli esküvőhöz. (Ami zeneileg megint csak az István, a királyt vetíti előre.) Mik vannak!

09071934_55ed684acd27f_1.jpg

2017. február 02. 19:00 - marczellm

Omega - 10000 lépés (1969)

1457_0_1.jpg

Az Omega második lemezének rockosabb dalai (Tűzvihar, Tékozló fiúk, Félbeszakadt koncert) egyértelműen hajaznak (többek között) a Deep Purple-re, de több ponton is kívánnivalót hagy maga után az imitáció. Egyrészt még mindig nem sikerült elérni a "kanonikus" Hammond-orgona hangzást, mert vagy az orgonát, vagy a Leslie-erősítőt még nem szerezték be hozzá. Másrészt - és ez saját véleményem - a hard rock énekstílusát a kiáltásokkal, nyögésekkel és magasan visítással sem Kóbor, sem Presser nem tudja maradéktalanul és hitelesen visszaadni. Néha a mai fülnek egyenesen nevetségesen hangzanak. Ehhez még hozzájönnek itt-ott az indokolatlan trombitabejátszások, amit feltehetőleg azért tettek oda, hogy Benkő László is csináljon valamit, amíg Presser billentyűzik. Nehéz két billentyűsre hangszerelni, különösen akkor, ha még az országban sem kapni szintetizátort.

Dalszövegek terén és zeneileg is sokkal bátrabb ez a lemez, mint az előző. Az Udvari bolond kenyere például egyértelműen a hatalommal való szembehelyezkedés erkölcsi fölényét fogalmaz meg; természetesen olyan módon, hogy azt lehessen az osztályharc szemszögéből értelmezni és ilyeténképp átmenjen a cenzor rostáján. A Tékozló fiúk viszont egyenesen bibliai témát dolgoz fel! A Kérgeskezű favágók pedig 8 perces instrumentális szám, abból 3 perc a közepén a dobszóló, ezzel engem az Emerson, Lake & Palmer Tank című számára emlékeztet.

A kedvencem mégis a címadó dal:

De ajánlom még meghallgatni az ugyanebben az évben kijött kislemezdalokat is. A Naplemente, de még inkább a Ballada a fegyverkovács fiáról (ami édesapám nagy kedvence) erős háborúellenes húrokat penget, de értelmezhető a hippimozgalom idealista pacifizmusának tagadásaként is.

2017. január 29. 16:55 - marczellm

Illés - Illések és pofonok (1969)

A lemez megjelenésekor már véget ért a prágai tavasz, és ez reménytelenséggel töltötte el azokat, akik hasonló változásokat reméltek itthon is. Egyértelmű utalást hallok erre a Lehetett volna című dalban (már megint ez az erőszakos öreg király!)

Egészen egyértelmű felszólítás a nehézségek közepette való kitartásra a B oldalt nyitó Téged vár, amelyben egyébként már megelőlegeződnek az István, a király jellegzetes harmóniamenetei:

A Keresem a szóttal pedig mindig tudok azonosulni, és emiatt áll nagyon közel a szívemhez.

(Figyelem, a Spotify-on is meg a YouTube-on is a lemez utolsó négy dala (a bónusz track-ek) rossz címmel szerepel, mert a négy cím sorrendje meg van fordítva.)

2017. január 26. 17:32 - marczellm

Metró (1969)

Sok mindenben különbözik a Metró a nagy triumvirátus másik két tagjától. Hosszú karrier helyett nekik ez az egyetlen stúdiólemez adatott meg. A lemez után két évvel feloszlottak, és a tagok külön utakon folytatták tovább. Zorán szólókarrierbe kezdett, Karesz részt vett az LGT alapításában, majd - mai szóhasználattal - "saját projektjén", a Skorpión kezdett dolgozni.

Már ezen a lemezen is megfigyelhető a két főkolomposra jellemző zenei stílus. Zoránnak a mélabús hangulatú, szárnyaló dallamú dalok állnak jobban (Mária volt, Egy szót se szólj, Szobrok), Karesznak pedig a sajátos humorral átitatott rockosabb nóták (Felmásztam egy jó nagy fára, A pénz).

A lemez mindkét oldala egészen dilis szövegű dallal indul (Ülök egy rózsaszínű kádban, Citromízú banán). Megint egy kicsit a "legvidámabb barakk" illúziójának való megfelelés kényszerét érzem ezen a dalválasztáson. Egyébként Dusán szövegeit leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy időtlen. Míg Illésék sokkal erőteljesebben az aktuális helyzetre reagáltak, Dusán olyan szövegeket írt, amelyek a mai hallgatót pont ugyanannyira képesek megérinteni.

Még egy dolog megkülönbözteti a Metrót, ez pedig a szofisztikáltabb hangszerelések használata, és a hangszeres játék jobban előtérbe helyezése. A hangulatos szólók miatt a Szobrok és a Hazárdjáték című dalokat ajánlom. És olvassátok el ezt a cikket. http://www.zoran.hu/indexx.php?pagetype=cikk.php&id=685

2017. január 20. 22:32 - marczellm

Koncz Zsuzsa - Volt egyszer egy lány (1969)

r-2388997-1308388897_jpeg_1.jpg

 

Koncz Zsuzsa karrierje 16 éves korában kezdődött, az 1962-es Ki mit tud? második helyezettje volt. Első nagylemezét számtalan kislemez előzte meg, és szerepelt az Ezek a fiatalokban is.

A lemezt egy furcsa kettősség jellemzi. Egyrészt már megjelenik a lemezen kialakulóban lévő saját, egyéni hangja, leginkább a Szörényi-Bródy szerzőpáros tollából származó dalokban. A lemez másik felét azonban a korszak táncdalszerzőinek szerzeményei képezik, amelyek profi megvalósítású, de teljességgel felejthető dalok - nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy a mai "tehetségkutató" műsorokból kikerülő énekesekre lecsap a Presser, Rakonczai, Szabó Zé nevekkel fényjelzett dalgyár, és profin megcsinált tucatdalokkal a felejtésbe írja őket. Hajlamos vagyok úgy látni, hogy Koncz Zsuzsa a mindmáig tartó karrierjét nagy részben köszönheti annak, hogy következő lemezétől fogva több, mint tíz évig csak az Illés-együttes, később a Fonográf dalszerző gárdájával dolgozott.

A lemez címadó, nyitó daláról szeretnék a leginkább külön beszélni. Briliáns ötlettel Illés és Bródy egy olyan programdalt írtak, amely meghatározza a beat-énekesnő világlátását ("Volt egyszer egy lány, aki nem volt elégedett..."), visszaemlékezik karrierjének kezdetére ("egyszer ráesett egy fénysugár"), és sikeresen meggyőzi a hallgatót, hogy a művész teljes munkásságának van egy központi üzenete vagy vezérfonala, azáltal, hogy a tetőponton utalásokat tesz korábbi sikeres dalaira és a lemez kulcsdalaira is. A dal mondanivalóját a diadalmas, egyre feljebb és feljebb moduláló, szimfonikusokkal megtámogatott zenei kíséret tökéletesen támogatja meg.

(Ezeket a lélekemelő modulációkat egyébként egy az egyben ugyanígy használja a Színes ceruzák is. Szörényi meg remélem földhöz verte a fenekét örömében, hogy 24 éves beatzenész létére szimfonikusokra írhat.)

A lemezt pedig az előző Illés-lemeznél már említett Régi dal zárja, amelynek Koncz előadása inkább a pajkosan erotikus, mint a tragikus felhangjait domborítja ki. A bulis fúvós hangszerelés igazi lemezzáró hangulatot teremt, az utolsó sorokat ("szegény leány, nem tudja még, mi vár reá") pedig sikerült úgy újrahasznosítani, hogy közvetlenül válaszoljanak a nyitódalra, és ilyen módon keretbe foglalják a lemezt. A keretes szerkezet mindig jó!

"És a lány azóta színpadon áll", most legközelebb március 11-én a Sportarénában.

2017. január 10. 19:00 - marczellm

Illés - Nehéz az út (1969)

Az Illés-együttes második nagylemeze tulajdonképpen egy válogatás az addig megjelent kislemezek dalaiból, néhány új szerzeménnyel. Attól félve kezdtem el hallgatni, hogy emiatt túlságosan összecsapottnak fog tűnni, és nehéz lesz fenntartanom az érdeklődésemet. Nagy meglepetésemre a lemez számai között rádióműsorszerű átvezető beszélgetések hallhatók. A zenekarral Keresztes Tibor "Cintula", az ország első lemezlovasainak egyike beszélget, és ezek a beszélgetések, bár erősen megírtnak és erőltetettnek hangzanak, mégis sikeresen foglalják keretbe a lemezt és adnak neki ívet. Összefüggéstelen dalcsokor helyett így tulajdonképpen az első magyar konceptlemez született meg. Az átkötő szövegekben elhangzik néhány anekdota és fontos momentum a zenekar korai történetéből, és egyes dalok, így a címadó dal is ebbe a történetbe vannak illesztve.

Zeneileg a második lemez sokkal érettebb dalszerzésről tesz tanúságot. Ezt azért nem illusztrálnám konkrét dalokkal, mert az egész lemez keltette bennem ezt a benyomást. Amit inkább kiemelnék, az a dalszövegek kifinomulása. Míg az első lemezen, ha volt is a daloknak üzenete, az primitívebb volt és általában eléggé kiszúrta az ember szemét (pl. Szőke Anni balladája); ez a lemez már jó pár számmal gondolkodásra készteti a hallgatót, és sikeresen odaszúr egy-kettőt a rezsimnek is. Máig sem tudjuk biztosan, hogy kinek szól, kit küld el a fenébe a Ne gondold; de azt viszont igen, hogy mire gondolt mindenki, amikor azt a sort hallgatta az Amikor én még kissrác voltamban, hogy "Elvisznek engemet rosszarcú emberek". És ehhez hasonló egy-két soros utalásokból nem egy van a lemezen. ("Mindent elhiszel, bármit mondanak" - Nézz rám)

Ha csak egy dalt ajánlhatok erről a lemezről, akkor az mégis a Little Richard. Ez a dal versenyzik a Hungária Csavard fel a szőnyeget című dalával az első magyar rock and roll dal megtisztelő címéért, és szerintem piszok jó. Érdemes élő verziókat is keresgetni belőle.

Ami viszont engem a legjobban szíven ütött, az a lemez későbbi kiadásaira felkerült bónusz kislemezdalok közül kettő. Az egyik a Kis virág, amelyben a később a Koncz Zsuzsa féle Valahol egy lányban visszatérő, és szintén gyakran a szovjet hatalom metaforájának tekintett "erőszakos udvarló" motívumot lelhetjük fel.

Ennél is durvább hatással volt rám a Régi dal, ami amellett, hogy szintén előrevetíti egy későbbi Koncz-dal alapötletét (Mama, kérlek), óriási kontraszttal ezt a már alapból is nagyon disszonáns, tragi-erotikus témát és pajkos zenei aláfestését háborús képekkel, hangokkal ötvözi, sőt az audio-montázsba még bedobja egy másik daluk részletét is, hogy biztosan elbizonytalanodjunk.

2017. január 07. 19:00 - marczellm

Omega - Trombitás Frédi és a rettenetes emberek (1968)

cover_1.jpg

Az Omega is klubokban zenélő, külföldi tánczenét játszó, amatőr, gimnazista zenekarként kezdte a pályafutását. Felállásuk az első időben sokat változott, de a 19 éves Presser Gábor megérkezése jelentette számukra a nagy lehetőséget. Presser akkora már elvégezte a konzervatóriumot (zeneművészeti szakközépiskolát) klasszikus zongora szakon, és képzettsége, valamint kreativitása okán a zenekar első számú zeneszerzője lett. A konzis légkör, és a Presserre saját bevallása szerint is nagy hatást tévő népzenei órák lenyomatát vélem felfedezni többek között a Kállai kettős instrumentális feldolgozásán.

A lemez a Trombitás Frédivel nyit. Ez egy olyan ökörködő dal, amivel más zenekarok a lemezüket zárni szokták, amikor már túl vannak a nehezén. Olyan, mintha a zenekar azt akarná üzenni, amit később az LGT zenéjén is gyakran érzek: "Mi nem vesszük komolyan magunkat, minket nem kell komolyan venni, mi a légynek sem ártunk, a rendszert meg aztán véletlenül se kritizálnánk, hát hova tetszik gondolni."

A másik dolog, ami zavart ezzel a lemezzel kapcsolatban, hogy míg Szörényi és Koncz az előzőleg hallgatott lemezen tökéletesen artikulálva énekeltek, Presser és Kóbor esetében állandóan néznem kellett a dalszöveget, hogy értsem.

Érdekes még a Szeretnék visszamenni hozzád című dal, amelyben az Omega a tőle kitelő legjobb Beatles utánérzést valósítja meg, még magasan visított "Úúú" is van benne.

Számomra azonban ennél a lemeznél és akármelyik dalánál sokkal meghatározóbb, fajsúlyosabb élmény volt meghallgatni az ugyanebben az évben Angliában felvett Red Star From Hungary című lemezüket, amelynek 5 dala közös a Trombitás Frédivel, de a maradék sokkal jobb, és azokban még piszok jó Hammondozás is van, például a Kelj fel, a Nem tilthatom meg, vagy az Ismertem egy lányt című dalokban (utóbbinak a magyar felvételéből teljesen ki is hagyták az orgonát). Ezeket ajánlom meghallgatni. Valószínűleg az angol hangmérnökök nagyobb szakértelmének, vagy egy feledésbe merült nevű zenei rendezőnek, producernek köszönhető, hogy a dalok sokkal jobban szólnak, mint a magyar felvételeken.

Presser azért a koncerteken igyekezett kiküszöbölni a csorbát, ha Hammondra nem is tellett.

2017. január 04. 19:00 - marczellm

Illés - Ezek a fiatalok (1967)

Közreműködik Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta, az Omega, Zorán és a Metró

Nehéz helyzetben van a mai huszonéves, ha a zenét hallgatva szeretné megérteni, miért is jelentett az Ezek a fiatalok című film fordulópontot a magyar könnyűzene történetében. Forrásaimul édesanyám és az egyébként nem kedvelt magyar Wikipédia szolgálnak. Egy elég alapos írás olvasható a témáról itt.

Egészen addig a könnyűzenét csupán a Sanzonbizottság által jóváhagyott sanzonok és táncdalok jelentették. Ezeknek jeles művelői közé tartozott Koós János, Korda György, Aradszky László, Szécsi Pál, vagy például a Záray-Vámosi duó. A fiatalokat azonban ez már nem elégítette ki, és ez tette lehetővé, hogy az Illés és társai rövid időn belül óriási népszerűségre tegyenek szert. Kezdetben ők is, mint akármelyik mai zenekar, külföldi számok feldolgozásait játszották különféle klubokban. Beatles, Shadows, Hurricanes, Little Richard, Kinks, Animals, de ugyanúgy szerepelt a repertoárban a dixieland, a korabeli olasz slágerek, és - gondolom - majdnem bármi, amiért adtak egy kis pénzt.

Közben elkezdték írogatni a saját számokat. Ezek - a lemezt hallgatva - meglehetősen kezdetlegesek voltak zeneileg és szövegileg is. Egészen elképesztő, hogy már eme korai szerzemények közül is örökzölddé vált egy-kettő, leginkább Az utcán.

A lemezgyár először kislemezeken adta ki ezeket a dalokat. Az Illés első nagylemezének az Ezek a fiatalok című film soundtrack-albumát tartják. A film egy lényegtelen cselekmény ürügyén lehetőséget adott a korszak feltörekvő zenekarainak a megmutatkozásra. Így a lemezen szerepel az Omega és a Metró együttes is, valamint Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta. Franc se gondolta még akkor, hogy ezeknek a karaktereknek a sorsa ilyen hosszú időre összefonódik...

A mai fülnek igencsak primitív zenék ezek, nem is beszélve az itt-ott hamis éneklésről. Egyértelműen érezhető a Beatles és a többi beat zenekar hatása, de már itt megjelennek az Illés zenéjét mindig is jellemző magyar népi hatások, például a Sárga rózsa vagy a Szőke Anni balladája című dalokban.

Az első dal, amit kiemelnék, a Néma szerelem. Ez hangulatában, stílusában igencsak elüt a többitől. A benne felfedezhető klasszikus zenei, Bartóki hatások, az eklektikus hangszerelés, a meglepő harmónia- és ütemváltások miatt én ezt a dalt már-már a korai progresszív rockhoz sorolnám.

A második a Gyémánt és arany. Ez Zorán és a Metró dala. Szintén egy különc dal. Egyértelműen látszik, hogy Zorán már akkor is vonzódott a mélabúsabb hangulatú, epikusabb ívű, szofisztikáltabban megkomponált (hangnemváltások) és hangszerelésű (szimfonikus zenekar) dalokhoz.

A harmadik a Sárga rózsa, abból az egyszerű okból, hogy a címben említett virág teljesen soha meg nem magyarázott, mindig új és új jelentéseket felöltő metaforája a mai napig végigkíséri a zenekar és tagjainak pályafutását. Annak ellenére is, hogy nevezett virág már itt, a pályafutásának kezdetén is hervadt állapotban lép színre. És ezt nevezem én egy központi jelentőségű dalnak.

Metaforikus szövegét külön is szeretném kiemelni. Azt gondolom, hogy nagyon egyszerű úgy dalt írni, hogy a dalszerző az érzéseit nyers formában fogalmazza meg, de az ilyen dalok általában nem jók, én legalábbis nem szívesen hallgatom őket. A dalszerzés akkor kezd igazán érdekes lenni, ha a szöveg felkelti a hallgató érdeklődését: ez vajon miről szólhat? Szeretném elérni, hogy magabiztosan tudjak metaforikus dalszöveget írni, anélkül, hogy egyértelmű lenne, miről szól, és olyan módon, hogy az mégis a saját hangom legyen, és nem egy felvett manír, egy utánzás, egy utánérzés.

Az album 1993-ban újra kiadott verziója az eredeti 12 dal mellett tartalmaz még 13 másik számot, amelyek eredetileg kislemezeken jelentek meg: korai instrumentális szerzeményeket (Üzenet Eddynek - tisztelgés Duane Eddy gitáros, a "twang" gitárhangszín úttörője előtt), és az Illés ekkoriban született első slágereit.

2017. január 01. 18:30 - marczellm

Bemutatkozás

Marci vagyok, informatikus hallgató, billentyűs. A Bartók konziban jazz-zongorázni tanulok. Ez elindított engem azon az úton, hogy tudjak valamit a Zenéről, de még mindig nem tudok semmit a Dalról. A Dal márpedig nekem nagyon fontos.

A Dalról remélek megtudni valamit abból, hogy meghallgatok, körüljárok olyan dalokat, amelyek nem csak megszületésükkor, de mind a mai napig képesek megérinteni az embereket. Ebben az országban ez csak magyar nyelvű daloknak sikerült. Ezért úgy éreztem, szükséges a gyökereknél kezdeni a kutatást. Azoknál az előadóknál, akik dalaikkal saját szüleimnek és az ő generációjuknak nem csak zenei ízlését, de egész fiatalkorát, világlátását, értékrendjét határozták meg, és életüket is befolyásolták.

De amilyen szisztematikus ember vagyok, nem elégszem meg csupán szeletekkel az igazságból. Tegnap csináltam egy listát a lemezekről, amelyeket meg akarok hallgatni. Ezt ni: https://docs.google.com/spreadsheets/d/1wFtjVN1PrHWwUzpy7v80aZKKy4AugKbQGPKW4QNIQ4Y/pubhtml

Azt nem ígérem, hogy mind a 98 lemezt meghallgatom 2017-ben (hiszen "munkaköri kötelességem" rengeteg jazzt is hallgatni), azt viszont igen, hogy mindegyikről írok majd egy kis szösszenetet, pár mondatot, kiemelve azt a néhány dalt, amelyek zeneileg, szövegileg megérintenek, vagy kultúrtörténetileg fontosak lehetnek.

Ha pedig idén a végére érek, akkor 2018-ban jöhetnek a külföldi előadók: Beatles, Yes, Genesis, Peter Gabriel, Sting, Elton John, Billy Joel...