2017. augusztus 26. 13:40 - marczellm

LGT - Ringasd el magad (1972)

Úgy érzem, ez a lemez nagyon progresszív akar lenni, és ez néha sikerül, néha nem. A progresszív rock ugyanis olyan zene, aminek általában nagyon sok zenei, instrumentális mondanivalója van, és gyakran mély (vagy legalábbis rejtélyes, nem egyértelmű, többrétegű) szövegi mondanivalója is. Ez pedig itt nem mindig teljesül. A nyitódal, a Cirkusz komplex próbál lenni, de csak kusza lesz. A lemez közepén a feszültséget feloldani szánt dal, a Kakukkos karóra inkább fájdalmas, mint vicces. De a progresszívság erőltetettségét mégiscsak az jelzi a legegyértelműbben, hogy konkrét zongorafutamok, dobkiállások, számötletek, szerkezetek vannak egészben átemelve az Emerson Lake & Palmertől. (Cirkusz dobfill - Tarkus, Megvárlak ma délben - Living Sin, Azt hittem zongorafutam - Take A Pebble, Kakukkos karóra hangulata és elhelyezése az albumon - The Sheriff)

Jó értelemben progresszív, azaz eredeti (számomra) a két ballada - Szerenád, Azt hittem; aztán A semmi kertje, amiről még el is hiszem, hogy mondani akar valami keleti filozófiás dolgot; és A szerelem börtönében az orgonás közjáték. Az egész szám nagyon jó hangulatú.

A Kotta nélkül is egy nagyon jó hangulatú szám! Jó szám is lenne, de az orgonaszóló megint csak egy az egyben nyúlása Keith Emerson bármelyik orgonaszétverős színpadi jelenetének, elfelejtve azt, hogy ő ezt élőben csinálta, de lemezre nem vette, mert annyira nem jó.

Jó kis zenekar volt ez, de néha sokat akart a szarka.

2017. június 24. 22:34 - marczellm

Omega - Élő Omega / 200 évvel az utolsó háború után (1972)

1970-ben Presser Gábor és Laux József kivált az Omegából. Ez traumatikus élmény volt a zenekar megmaradt tagjai számára, amelyet dalba is öntöttek Hűtlen barátok és Egy nehéz év után címmel. 1972-ben megírták negyedik nagylemezüket, 200 évvel az utolsó háború után címmel. A címadó, valamint a Szex-apó című dalok miatt azonban a lemezt letiltották. "Csináljatok másikat!"

A zenekar trükkhöz folyamodott. A két kényes dalt eltették a fiókba. A maradék dalok már elkészült (demó?) felvételeit lebutították rosszabb minőségre és közönségzajt kevertek alá. Az így nyert anyagot adták ki koncertfelvételnek álcázva, Élő Omega címen. Mindez csak találgatás, de kellően megalapozott: 1998-ban ugyanis kiadták az eredetileg tervezett stúdiólemezt is, amin hogy, hogy nem, pontosan ugyanazok a felvételek vannak (még a pontatlanságok is ugyanazok), csak sokkal jobb minőségben és közönségzaj nélkül.

A lemez színtiszta hard rock. Bármelyik számot érdemes meghallgatni annak, aki szereti az ilyet. Van instrumentális szám:

A már említett Hűtlen barátok is piszok jó:

Ez pedig édesapám kedvenc száma a lemezről, és szerintem is a tetőpontja. Egy dal, ami megteremti a saját mitológiáját:

Címkék: omega
2017. május 29. 17:00 - marczellm

Koncz Zsuzsa - Kis virág (1971)

Erről a lemezről nem tudok sokat írni, mert a Koncztól megszokott zenei és szövegi világot hozza stabil színvonalon. A lemez első és utolsó dala talán a legerősebb. A címadó dal is fajsúlyos, de azt már kiemeltem annál az Illés-lemeznél, amin eredetileg megjelent.

A Valahol egy lány édesanyám szerint arról szól, hogy az említett lány nem adja be a derekát a hatalomnak, és ezért szétrombolják előbb a családját - ezért vesz fekete ruhát -, és csak aztán pusztítják el őt magát, amikor már nem tudják mivel zsarolni, fenyegetni.