1970-ben Presser Gábor és Laux József kivált az Omegából. Ez traumatikus élmény volt a zenekar megmaradt tagjai számára, amelyet dalba is öntöttek Hűtlen barátok és Egy nehéz év után címmel. 1972-ben megírták negyedik nagylemezüket, 200 évvel az utolsó háború után címmel. A címadó, valamint a Szex-apó című dalok miatt azonban a lemezt letiltották. "Csináljatok másikat!"
A zenekar trükkhöz folyamodott. A két kényes dalt eltették a fiókba. A maradék dalok már elkészült (demó?) felvételeit lebutították rosszabb minőségre és közönségzajt kevertek alá. Az így nyert anyagot adták ki koncertfelvételnek álcázva, Élő Omega címen. Mindez csak találgatás, de kellően megalapozott: 1998-ban ugyanis kiadták az eredetileg tervezett stúdiólemezt is, amin hogy, hogy nem, pontosan ugyanazok a felvételek vannak (még a pontatlanságok is ugyanazok), csak sokkal jobb minőségben és közönségzaj nélkül.
A lemez színtiszta hard rock. Bármelyik számot érdemes meghallgatni annak, aki szereti az ilyet. Van instrumentális szám:
A már említett Hűtlen barátok is piszok jó:
Ez pedig édesapám kedvenc száma a lemezről, és szerintem is a tetőpontja. Egy dal, ami megteremti a saját mitológiáját:
