2017. február 15. 01:36 - marczellm

Koncz Zsuzsa - Szerelem (1970)

A cím nem véletlen, az album központi témáját jelöli ki. (Az viszont véletlen, hogy épp Valentin-napon hallgattam! Becsszó.) Annál meglepőbb, mikor kiderül, hogy az egész lemezen tulajdonképpen egyetlen valódi szerelmes dal van csak, amelyet "küldeni" lehet az ember párjának a rádióban, vagy lejátszani neki egy romantikus pillanatban: az Amikor. Koncz Zsuzsával duettet énekel a férje, Boldizsár Miklós drámaíró, akivel ebben az évben házasodtak össze, és aki később az István, a király alapjául szolgáló drámát írta. Nagyon kellemes dal, engem az első akkordokkal megvett.

A lemez többi dala a férfi és nő kapcsolatának különféle konfliktusos mozzanataival foglalkozik.

  • Valaki mondta: szerelem, mint lázadás a szülők, a társadalmi elvárások ellen.
  • Korai még: egy erőszakos udvarló elutasítása (de nem végleg!)
  • Te voltál: a nő akarata ellenére a férfi a bűn jövedelmező útjára lép (és egy mögöttes értelmű mondat: "Te voltál, ki állandóan félelemben él").
  • Elszállt a nyár, André, je t'aime és Miért hagytuk: visszatekintés a szakítás után.
  • A Nem vagyunk egyformák az új szerető régi szeretőjét küldi el diszkréten a fenébe.

És van itt még két dal, amelyek remekül szemléltetik, hogy miért szeretem én is, mint sokan, a régi popzenét sokkal jobban, mint a mostanit. A most népszerű zenékből (think Petőfi Rádió) ugyanis nekem nagyon hiányzik egyrészt a mondanivaló, másrészt a szívből jövő humor. Mert keserédes szójátékokból, jópofán meghökkentő megfogalmazásokból ("céltalan félötök haza") nincs hiány, de amit meghökkentően fogalmaznak meg, az általában a saját érzéseik, és abból is csak a szexszel kapcsolatosak; igazi tartalmat, az érzéseiken túlmutató mondanivalót soha nem találtam mögötte. Csak magukról beszélnek, és erre én olyan magasról tojok, hogy el sem találom. És ha a szöveg humoros is próbál lenni, abban a zene nem támasztja alá.

Ezzel szemben itt van mondjuk a Barbara című dal, aminek már a zenéje tele szájjal röhög, a szövege egy kabaréba illő helyzetkomikumot hoz létre, pajkos végkifejletével kapcsolódik a lemez témájához, és ugyanakkor görbe tükröt tart a tervgazdálkodás elé, amennyiben a dalbeli közösség nemi életét rendeletekkel kormányozzák.

Vagy itt van az Én nem tudtam azt, kérem, amelyet nem is értek, hogy ment át a cenzúrán, amikor ilyen sorok vannak benne, hogy "addig jár a korsó, amíg el nem lopják", meg "jól eltitkolták, hogy a világon a legszebb hely Magyarország". És azt is megemlíteném, hogy Koncz a rendes hangján kívül legalább három másik hangon énekel egyetlen lemezen belül, amikor a mai sztárocskák többségének egy hangja van, vagy még annyi sincs.

A Visz a vonat a Doors zenekart juttatja eszembe, jó kis orgonaszóló van benne.

És még egy izgalmas véletlen: teljesen véletlenül éppen éjfélkor értem a lemez utolsó dalához, az Éjféli esküvőhöz. (Ami zeneileg megint csak az István, a királyt vetíti előre.) Mik vannak!

09071934_55ed684acd27f_1.jpg

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu