2017. január 07. 19:00 - marczellm

Omega - Trombitás Frédi és a rettenetes emberek (1968)

cover_1.jpg

Az Omega is klubokban zenélő, külföldi tánczenét játszó, amatőr, gimnazista zenekarként kezdte a pályafutását. Felállásuk az első időben sokat változott, de a 19 éves Presser Gábor megérkezése jelentette számukra a nagy lehetőséget. Presser akkora már elvégezte a konzervatóriumot (zeneművészeti szakközépiskolát) klasszikus zongora szakon, és képzettsége, valamint kreativitása okán a zenekar első számú zeneszerzője lett. A konzis légkör, és a Presserre saját bevallása szerint is nagy hatást tévő népzenei órák lenyomatát vélem felfedezni többek között a Kállai kettős instrumentális feldolgozásán.

A lemez a Trombitás Frédivel nyit. Ez egy olyan ökörködő dal, amivel más zenekarok a lemezüket zárni szokták, amikor már túl vannak a nehezén. Olyan, mintha a zenekar azt akarná üzenni, amit később az LGT zenéjén is gyakran érzek: "Mi nem vesszük komolyan magunkat, minket nem kell komolyan venni, mi a légynek sem ártunk, a rendszert meg aztán véletlenül se kritizálnánk, hát hova tetszik gondolni."

A másik dolog, ami zavart ezzel a lemezzel kapcsolatban, hogy míg Szörényi és Koncz az előzőleg hallgatott lemezen tökéletesen artikulálva énekeltek, Presser és Kóbor esetében állandóan néznem kellett a dalszöveget, hogy értsem.

Érdekes még a Szeretnék visszamenni hozzád című dal, amelyben az Omega a tőle kitelő legjobb Beatles utánérzést valósítja meg, még magasan visított "Úúú" is van benne.

Számomra azonban ennél a lemeznél és akármelyik dalánál sokkal meghatározóbb, fajsúlyosabb élmény volt meghallgatni az ugyanebben az évben Angliában felvett Red Star From Hungary című lemezüket, amelynek 5 dala közös a Trombitás Frédivel, de a maradék sokkal jobb, és azokban még piszok jó Hammondozás is van, például a Kelj fel, a Nem tilthatom meg, vagy az Ismertem egy lányt című dalokban (utóbbinak a magyar felvételéből teljesen ki is hagyták az orgonát). Ezeket ajánlom meghallgatni. Valószínűleg az angol hangmérnökök nagyobb szakértelmének, vagy egy feledésbe merült nevű zenei rendezőnek, producernek köszönhető, hogy a dalok sokkal jobban szólnak, mint a magyar felvételeken.

Presser azért a koncerteken igyekezett kiküszöbölni a csorbát, ha Hammondra nem is tellett.

komment
süti beállítások módosítása